A vadászkutyák is, mint minden más kutyafajta rendelkeznek az általánosan jellemző belső tulajdonságokkal, de emellett vannak speciális tulajdonságok és hajlamok, amelyeket csak e fajták örökölhetnek. Az általános tulajdonságok közül csak azzal a néhánnyal foglalkozom, amelyek esetleges hiánya a vadászati használhatóság szempontjából súlyos negatív befolyással bír. Vizsgáljuk meg melyek ezek?
- Hűség, ezzel szoros kapcsolatban van a ragaszkodás, a barátság és az elkötelezettség.
Kutyák vonatkozásában a hűség alatt értendő az életre szóló ragaszkodás a gazdához és általában az emberekhez. Ugyan akkor mit kell értenünk a ragaszkodás kifejezés alatt kutyák esetében? Nem mást, mint az ember iránti behódolást, vagy szorosabb értelembe véve az embertől való bizonyos fokú félelmet, amit értelmezhetünk az ember iránti alázatként is. A ragaszkodás mindenkor az anya és kölyök kapcsolatra, illetve a falka törvényére, azon belül a „falkavezér” tisztelésére és a falkatagok szeretetére épül. Ez vonatkozik az „emberi” falkára is. Mivel az ősember és a kutyaős szövetsége a domesztikáció során kölcsönös és önkéntes volt, ezért ez a kapcsolat többnyire tökéletes is.
-Ember centrikusság.
E fogalom alatt értendő az ember és kutya személyes kapcsolata. Ahhoz, hogy ez felhőtlen legyen feltétlen egészséges, vidám kölyökkorra van szükség.
Kialakításában jelentős szerephez jut a szoktatás és nevelés időszaka, vagyis a szocializáltság milyensége. Itt egyforma szerephez jut a fenyítés és dicséret, mint megfelelő élménynyújtás, ahol elsődleges, hogy mindenkor értse a kutya a - „mit” „miért” - történteket. Ellenkező esetben az élmény elmarad és úrrá lesz az értetlenség. Soha nem a fizikai ráhatás a fontos, hanem a lelki és testi fenyítés vagy dicséret egyidejűsége a legmegfelelőbb időben. Fizikai fenyítés alkalmazásakor figyelemmel kell lenni arra, hogy a verés a kutyától fajidegen, ezért nem érti, ugyan akkor a nyakon ragadással egyidejű rázás teljesen világos számára, pontosan tudja, hogy hibázott.
Sok esetben – bár nem minden egyed esetében igaz – a megfelelően kialakított „gyermekkor” egy nem megfelelő döntéssel elrontható. Ilyen lehet például a bentlakásos kiképzésre ideiglenesen átadott kutyák helyzete. Ezt az állapotot a kutya nem érti és a gazda „hűségszegéseként” éli meg. A gazda iránti bizalom megingásával jár, ami nagyon nehezen billenthető vissza a régi kerékvágásba. Nem ritka, hogy egy életre megromlik a kapcsolat.
Fontos, hogy a „falkaösztön”, mint öröklődő tulajdonság meglegyen, mert ennek hiányában nem fogadja el az embertől való függőséget és megtagadja a társakkal való együttműködést. Ez viszont a későbbi munkavégzésre alkalmatlanná teszi.
-Intelligencia.
Kutyák vonatkozásában e fogalom alatt értendő az értelmi képesség, taníthatóság, tanulni akarás és kezelhetőség, valamint a tapasztalatok megszerzésének és azok alkalmazásának a képessége. Genetikailag kódolt tulajdonság, amely mindenkor fajta és egyed függő. Az intelligencia szintet korlátozhatják az alkati és egyéb belső tulajdonságok, sőt befolyással lehetnek a környezeti tényezők is. Minél magasabb az egyed intelligenciája, annál eredményesebb lesz a kiképzés és a munkához való viszony.
A fent tárgyalt három talán legfontosabb általános tulajdonság csoport megismerése után, vizsgáljuk meg a vadászkutyák fontosabb speciális öröklött vagy tanult tulajdonságait, hajlamait.
-Kapcsolattartás.
A vezető és kutyája közötti kapcsolat a vadászat során különösen nagy jelentőségű. A legtöbb vadászkutya öröklötten rendelkezik e tulajdonsággal, amennyiben gyenge, vagy nincs meg bennük, úgy felszínre hozhatók vagy taníthatók. Ez a kiképző feladata a kiképzés során. Alaphelyzetben a képzettségtől független elvárható, hogy a vadászkutya vezetőjével önként keresse a kontaktust, ami legtöbbször akár munka vagy játék során is a vizuális kapcsolatot jelenti. Ez a tulajdonság később az engedelmesség fokmérőjeként tekinthető. A jó kapcsolattartás kizárja annak lehetőségét, hogy bármilyen szituációba kikerüljön vezetője hatásköréből, következéskép túlzott önállóságra, netán öntörvényűségre tegyen szert.
-Irányíthatóság, vezethetőség
Részben tanult, részben öröklött viselkedés. Soha nem választható el a jó kapcsolattartás és engedelmességre való hajlamtól. Amely fajtáknál vagy egyedeknél gyengén vannak jelen öröklött tulajdonságként, ott az irányíthatóság nem lesz tökéletes.
Lényege, hogy a vadászkutya elküldhető legyen a vezető által meghatározott irányba, az irány bármikor változtatható legyen a vezető igénye szerint, röviden a vadászati tevékenysége koordinálható legyen mindenkor. Egyes fajtáknál (retrieverek) speciális feladatként fogható fel az irányítás, irányba küldés. Itt sokkal nagyobb a jelentősége, mint más fajtáknál és szorosan összefügg a fajtára jellemző „jelölő” képességgel.
-Elhozási hajlam, a fogás milyensége.
A kutya, mint ragadozó állat, rendelkezik a zsákmányolás ösztönével, vagy is a zsákmányűzési, megfogási és birtoklási hajlamával. Ez az a tulajdonságsor, amely a vadászkutyákban nélkülözhetetlen! A vezető feladata, hogy ezen tulajdonságok birtokában lévő kutyákat megfelelő mederbe terelve, a vadászati elvárásoknak megfelelően korlátok közé szorítsa. Ez alatt azt kell érteni, hogy bármilyen tárgyat vagy vadat (hideg, meleg, sebzett) feltétel nélkül parancsra vagy önként a vadászkutya (néhány fajta kivételével, pl. pointerek, vérebek) határozott fogással, szájába vegye. Követelmény a minél kevesebb roncsolás a vad megfogásakor, amit szaknyelven „puha szájjal” fogásnak nevezünk. Nem kívánatos egyik fajtánál sem a vad rázása, gyömöszölése, rágása esetleg elásása. A vad, illetve a tárgyak elhozása szárazon, vízen és a földalatti munka kapcsán is követelmény. Az elhozás és a fogás hiányosságai következetes tanítással, sokszor csak kényszeridomítással kiküszöbölhetők, de az ilyen egyedek tenyésztésbe vétele nem ajánlott, mert örökölhető hibákról van szó!
-Csapakövetési hajlam.
A lövés előtti munkára tenyésztett fajták (pointerek) esetében e hajlam nem öröklődik, a többi fajtánál erősebb-gyengébb formában, de mindenkép fellelhető tulajdonság. Lényege a talajon hátrahagyott szagnyomok alapján történő egészséges vagy sebzett vad „menekülési útvonalának”, csapájának követése. Fontos, hogy a nyomkövetés kitartó, megbízható és a feladatát végző kutyából nagy érdeklődést kiváltó legyen.
-Vízszeretet.
Fajta független elvárás a feltétlen vízbemenetel, a kitartó vízben tartózkodás, a jól kivitelezett úszás, valamint a magabiztos és céltudatos keresés sekély és mély vízben egyaránt. A vízből történő apportozás minimális elvárás.
-Temperamentum, munkakedv.
A vadászkutya bármilyen munkát is végez vadászaton vagy azon kívül, mindenkor az adott feladatra kell koncentrálnia, azt jókedvvel, nem pedig az érzékelhető kényszer hatására kell végrehajtani. A temperamenum fajtafüggő. A jó kutyavezető ezt mindig figyelembe veszi, ahogy azt is, hogy az egyed szangvinikus, flegmatikus, kolerikus, avagy melankolikus típusú. A vadászkutyák indokolatlan kapkodása, túlfűtöttsége többnyire nem a temperamentummal függ össze, inkább idegrendszeri problémákra utaló viselkedés.
-Kitartás, szenvedély.
Megléte minden vadászkutya fajtánál kívánatos, de némelyeknél nélkülözhetetlen a munkájuk során. A két fogalom egymástól elválaszthatatlan. Megfelelő szenvedély nélkül igazi kitartás nem lehetséges. Az egésznapi vadászat, legyen az fácán, réce vagy vaddisznó egyéni vagy társas vadászat, solymászat, sebzett vad felkutatása vagy kotorék vadászat, iszonyatos fizikai, idegi és pszichikai megterheléssel jár még a legképzettebb kutyának is. Ezeken megfelelően csak a szenvedélyes, fanatikus vadászkutyák képesek a vadászati elvárásoknak eleget tenni. E tulajdonságok nem tanulhatók és nem taníthatók. Az ember csak segíthet a megfelelő fizikai és lelki felkészítéssel és annak szinten tartásával.
-Orr jóság és jó orrhasználat.
Mindkét tulajdonság –az agarakat kivételével- nélkülözhetetlen a vadászkutyák jó munkavégzéséhez. Öröklődők, az orr jósága mindenkor adott, de az orr használata bizonyos szinten tanítható, korrigálható. A gyengébb orr minőségét kompenzálhatja a jó orrhasználat, viszont ez fordítva nem igaz!
Szerepük a vad rejtekhelyének felkutatásában, a sebzett vad terítékre hozásában domborodik ki. Az orr jósága alatt mást értünk a vizslák, kajtató ebek, a kotorék ebek, vérebek munkája során. Mindegyik munkának megvan a követelménye, a stílusa, ahol is lehet magasan tartott orral messziről felderíteni a célpontot, földreszegett orral követni a menekülő vadat vagy a kettő közötti közepes orrtartással kajtatni a menekülő, esetleg meglapuló állatokat. A földalatti munkáról nem is beszélve, amikor semmi más támpontja nincs a kutyának, „csak” az orra. Ilyenkor mindet egy lapra téve kell a földalatti labirintusban tájékozódni, megtalálni az ott élő, mindent jól ismerő kotoréklakót. Látható, hogy más-más feltételeknek kell megfelelni, tehát az orr jóság fajtánként eltérő, egymással nem összehasonlítható és főleg nem javítható.
-Idegrendszer.
Nem fajta specifikus, de rendkívül összetett, lehet öröklött és szerzett tulajdonságok összessége. Nem kívánatos a túlzott bizalmatlanság, az agresszivitás, a félénkség, ugyan úgy, ahogy a túlfűtöttség sem. A vadászkutyák esetében minden körülményt figyelembe véve mégis a lövésre adott reakció kerül előtérbe, mivel a vadászatra ez nyomja legjobban rá a bélyegét.
A jó idegrendszerű vadászkutya a lövés hangjára közömbös, legfeljebb felfigyel és néhány másodperc elteltével folytatja azt a munkát, amit addig végzett. Amennyiben a lövésre megijed, de biztatásra tovább dolgozik, tenyésztési szempontból odafigyelést igényel, mert öröklődhet a lövés érzékenysége. Az a vadászkutya, amely félelmet mutat lövésre és igyekszik a helyszínről elmenekülni, így munkáját tovább nem képes végezni, a tenyésztésből kizárandó, lövésfélő. A vadászat területén egy vadászati módot, a solymászatot kivéve munkára nem alkalmas!
-Keresési mód, stílus.
A keresés legyen aktív, célratörő, módszeres és a terephez, időjáráshoz alkalmazkodó. A lövés előtti munkára alkalmazott vadászkutya dolgozzon önállóan, a fajtájára jellemző tempóban és módon. A keresés tükrözze a kitartást és vadászszenvedélyt. Jellemezze az állandó jó orrhasználat. Mindennél fontosabb a találni akarás. A gyorsaság legyen szinkronba az orr jóságával. A keresés szép kivitelezése nem mehet az eredményesség rovására! A kereső vadászkutya mindenkor maximálisan használja ki a szél adta lehetőségeket, keressen „jó széllel”. A keresés kilengéseit jobbra-balra a terep, és növényzet adta lehetőségek szabályozzák. Más az elvárás a vizslákkal és megint más a kajtató ebekkel szemben. Mindkét esetben lényeges, hogy a megtalált vadat valamilyen formában jelezzék a vadásznak.
-A megtalált vad jelzése.
A vad jelzése függ a vadászati módtól, a vadászkutya fajtájától, az egyedek egyedi tulajdonságától.
Az apróvad felkutatásában jeleskedő vizslákra jellemző jelzések elsősorban a „testbeszéden” alapulnak. Ezek három módon kerülnek kifejezésre. „ráhúzással”, „vadmegállással” és „után húzással”.
Az apró és nagyvad felkutatását végezhetik kajtató ebek is. Ezek jelzésrendszere jelentősen eltér a vizslákétól. A kajtatás mindig fedett terepen történik, ennek megfelelően nem elegendő a „testbeszéd”. A légszimat és a talajon hátrahagyott friss szaganyag alapján felkutatott vadat csaholva követő kutya a vadat felrebbenti, vagy felugrasztja. A vadász figyelmének felkeltése a hangos csaholással történik.
A vaddisznóhajtásokon résztvevő vadászkutyák a felhajtott magányos disznót éppúgy csaholva űzik, mint a kondát.
A kotorékban végzett munka során sem célszerű „néma” ebet használni. Más hangon jelzi a kutya, ha vele történik baj és megint más a hangadás, amikor ő okoz gondot a kotoréklakónak.
Érzékelhető, hogy a kutya minden munkaterületen egyértelmű jelzésekkel próbálja a vezetője tudtára hozni a történteket, az hogy ezekből a vadász mit ért meg, az már nem a kutya gondja. A megoldás, hogy a jó kutyavezetőnek meg kell tanulni „kutyául”!
A vadászkutyák legfontosabb belső vadásztulajdonságainak megismerése után a sorozat befejező részében a vadászkutya vezető és kutyája közötti kommunikácó sokrétűségével fogunk foglalkozni.
Pomázi Ágoston kynológus