Aki figyelemmel kíséri a hazai solymász életet az tudhatja ,hogy december végén mindig találkozót tartunk. 2015-ben sem volt ez másképp, a Magyar Nemzeti Ragadozómadárvédő és Solymász Egyesület a szokott időben december 27.-29.-én rendezte meg a évi rendes Náday Sándor emlékvadászatot Somogysimonyiban.

Az első napon az elhúzódó gyülekező  és az időjárás miatt helyben próbálkoztunk ,de a köd amitől a madaraink csőréig sem láttunk nem sok esélyt adott. Ennek megfelelően eredménytelen napot zártunk.

A második napon az időjárás mintha értékelte volna a solymászok igyekezetét ,szikrázó napsütésben gyülekeztünk és a szép idő kitartott egész nap.Itt még soha nem látott létszámú solymász csapat verődött össze ,ami lehetővé tette ,hogy a legkülönbözőbb látványosságokban legyen részünk.

Láthattunk parádésan üldöző héját,félénk vörösfarkú ölyvet,magasan köröző vándorsólymot vagy rakoncátlan vadászsólymot vagy akár csapatban vadászó Harris héjákat.                                                                      

Ezen a napon vadászati alkalmassági vizsgát is tartottunk solymász kutyák számára amit a nevezett három kutya sikeresen teljesített.

Zsákmányt ugyan ezen a napon sem ejtettünk ,de akkor is egy remek napot zártunk.

A vacsora után közgyűlést tartottunk ,ahol sok egyéb között a legtöbb időt a solymászat aktuális helyzetének elemzése vette el .Sajnos meg kell állapítanunk ,hogy a solymászat érdek képviselete nem jól működik. Ennek az az oka ,hogy a felelős személyek több energiát fordítanak a kirekesztésre mint a tényleges munkára, a pozíciójukra sokkal inkább tekintenek státusként mint felelősségként. Ez nem helyes különösen nem most a vadászati törvény módosítása idején. Az egész hazai solymász társadalom szalasztott el nagyon nehezen és sokára visszahozható lehetőségeket emberi kicsinységek miatt.

A harmadik nap reggele a szokásoknak megfelelően , részint a hosszúra nyúló esti beszélgetés, részint a mindent újra elborító köd miatt nagyon nehezen indult. Azért valahogy össze szedtük magunkat és megfogyatkozott csapatunk a korai hazaindulás és a köd miatt is újra egy közeli területet választott.

Vadat az utolsó napon sem ejtettünk,de ezen senki sem sajnálkozott ,hiszen megint egy kellemes és vidám vadászattal emlékeztünk egyik kedves  tanítónkra.

Lóki György

Fősolymász