Az őszi monitoringozás eredményei tapasztalatai:
Nem gondoltuk volna, úgy egy - két évvel ezelőtt, hogy szalonkát fogunk lesni az őszi időszakban. Nem gondoltam volna, hogy a 31 éve vezetett vadásznaplómat azért forgassam újra, hogy felidézzem azokat a napokat, amikor szalonkával hozott össze a véletlen, arra sem gondoltam, hogy több mint 20 feljegyzés szólt a találkozásokról. De miért is volt erre szükség? A tavaszi szalonka monitoringozás után azt az időpontot keresték, amitől az őszi megfigyeléseket ésszerű megkezdeni. Így aztán a start időpontja szeptember 15-re esett, majd ezt követően 12 héten át minden kedd este 48 helyen, december 1-ig vártuk, lestük, fi gyeltük a szalonkák mozgását. Nagyon furcsának tűnt, hogy szarvasbőgés mellett szalonkára is figyelünk, hogy vaddisznó les alatt az eget pásztázzuk a tekintetünkkel, hogy fácánozás közben reménykedünk, hogy szalonka bukkan fel a közelünkben. Pedig, nekünk, akik erre „szegődtünk” szinte beleívódott a mindennapjainkba a szalonka fürkészése.
Az idei esztendő őszi időjárása rendhagyó volt sok tekintetben. A szeptember kimondottan száraz aszályos volt. Az október, majd a november csapadékossá vált, mert a két hónap alatt 18 esős napon 110 mm eső hullott. Csak egy reggel volt deres, a többi, az évszakhoz képest meleg volt, sőt nagyon meleg. A növények jóval későbben hullatták el lombjukat, a takarás tovább tartott. November végén többször lepődtem, amikor szalonka helyett denevér cikkázott át a fejem felett.
A szalonka megfigyelések:
– Szeptember 15-én Böhönyén és Somogyszobon láttak először szalonkát 3 db-ot.
– Szeptember 22-én mindösszesen 2 helyen 1-1 db-ot.
– Szeptember 29-én már 9 megfigyelőponton 11 szalonka jelent meg.
– Október 6-én 10 helyen 15 szalonka húzott.
– Október 13-én egy kis visszaesést tapasztaltunk, mert 7 helyen csak 9 db repült.
– Október 20-én volt az, az idő, amikor erősebb lett a mozgás- 16 ponton 27 db madár.
– Október 27-én fokozódott a vonulás- 20 fürkész 36 szalonkát jelentett.
– November 3-én Szépen jöttek, mert 17 vadász 32 szalonkát látott.
– November 10-én volt egy kis megtorpanás, ugyanis 16 megfigyelő csak 26 db észlelt.
– November 17-én volt a csúcs! A megfigyelő pontok felén, 24 helyen 42 hosszú csőrűt láttunk!
– November 24-én kezdődött a csökkenés, 18 helyen 30 szalonka jött- De Fiadon 9 db!
– December 1-én az utolsó megfigyelési napon 10 megfigyelő már csak 14 szalonkát látott.
Szabolcs József: Az erdei szalonka című könyvét hívtam segítségül az adatok feldolgozásakor. Az 1971-ben megjelent könyve, szinte betűről betűre megegyezik a mostani megfi gyelésekkel. Idézem az ide vágó szavait:
„Ha az őszi idő fokozatosan áll be és a tél késik, az őszi vonulást nem sietteti semmi, így az elhúzódik szeptember elejétől december végéig, ami annyit jelent, hogy nálunk szeptember végétől december elejéig tart, de enyhe hó mentes télen még januárban is látunk szalonkát.
Ősszel a vonuló szalonkák száma lényegesen nagyobb a tavaszi létszámnál, mert hiszen már a szaporulat is részt vesz benne. Nálunk mégis kevesebbet lehet látni, s az esti és hajnali kimondottan csak az erdőterületet érinti, és például a Nagyalföldön illetve ennek erdőtlen térségein leszállás nélkül átvonul, addig ősszel erdőtől távol eső legelőkön, kukoricaföldeken, gyümölcsösökben és kertekben is megtaláljuk őket. Második pedig, hogy nálunk kevesebbet találni ősszel annak az az oka, hogy ekkor hajlamosabb egyszerre nagy távolságokat röpülni a kedvezőbb táplálkozást nyújtó területek felé, ahol aztán huzamosabban tartózkodik.
A fentieket támasztja alá a kis statisztika is. Minden vizsgálat akkor ér valamit, ha azt tényszerűen, számokkal is alá lehet támasztani.
1./ A vizsgált időszakban az egyed sűrűségről készítettük az alábbi összesítést:
6 helyen nem láttak 1 db-t sem, ez az összes területnek a 12 %-a
25 helyen 1-5 db-t láttak, ami 12 megfigyelésre kevés (52 %)
11 helyen 6-10 db-t láttak, a terület 24 %-án
6 helyen volt jó húzás, mert itt 10 db felett volt az észlelt szalonkák száma. 12 %
Összesen a 48 megfigyelő helyen 12 alkalommal 247 db szalonkát láttunk, most ősszel. Megjegyzésként álljon itt a tavaszi adat is amikor, ugyan csak 48 helyen 8 alkalommal 534 db-ot szalonka parádézott előttünk.
2./ A 247 db szalonka közül, csak 16 db-nak hallottuk a hangját. Szerintem ez most nem bír jelentőséggel.
Néhány érdekesség a legekről:
– a legtöbb látott szalonka Somogyszobon 20 db, Törekiben 16 db, valamint
Kisbárapáti, Fiad környékén 16 db volt.
– a legtöbb szalonkát látó vadászt Fiadon érte az a nagy élmény. Ott a november 17-én este 5 db, majd egy hét múlva november 24-én 9 db szalonkával randevúzott!! Be kell vallanom szívesen éltem volna át ezt a ritka és örök élményt!
Ott, ahol tavasszal jó húzásban volt részünk, most alig-alig láttunk madarat. Ilyen megfigyelő hely volt Balatonszemes: tavasszal 23 db, most egy sem, vagy Kisberény: tavasszal 20 db, most csak 1db, Csömend: tavasszal 24 most, csak 4 db, Törökkoppány: tavasszal 19 db, most csak 1 db. Sok idő, sok fáradság, sok munka áll az elmúlt időszak mögött. Megérte? A válaszom, úgy gondolom, nem csak a magam nevében mondhatom, IGEN. Olyan élményekben volt részünk, amit máskor nem élhetünk át, mert eszünkbe sem jutott volna ősszel szalonkát lesni. Reménykedünk és bizakodunk, hogy nem volt hiába való munka. Várom a tavaszt, a kikeletet a rigó füttyös estéket, amikor újra jönnek a szalonkák, és mi mintát vehetünk belőlük a további kutatásokhoz.
2009. december 9.
Kemenszky Péter Kollmann Ferenc