Kinológia

2020 szeptember 17

Sárga vizslától a Magyar Vizslák Világszövetségéig

Magyarországon a vizsla céltudatosan, irányított tenyésztése az 1712-körüli időre tehető! Trencsén megyében élő Zay – Kolonics családok nevéhez köthető. Az akkor még nem homogén sárga vizsla kiváló tulajdonságai okán rendkívül gyorsan terjedt az ország területén. Először a Csallóközben, majd Somogy megyében, kis idő elteltével az egész Dunántúlon. A század végére már a legelterjedtebb vizsla fajtának számított a Kárpát-medencében. Fénykora 1867.-ig tartott. A kiegyezést követően megnyílt az import lehetősége, így bekerültek a nyugati divatosnak mondható, német és angol vizslák. Az elhatalmasodó divat, a „külföld imádat” következtében a még nem teljesen kiforrt sárgákat keresztezték, így fokozódott a heterogenitás.

  Nagy elterjedése ellenér mindenhol más néven nevezték, jelesen vagy a tenyésztőkről, pl. Zay – Kolonics vizsla, a tenyésztők birtokáról, „Nagyszombati” vizslának hívták, nagyobb elterjedési területek esetében „Somogyi” vizsla néven váltak ismertté! Általánossá kezdett válni a „sárga vizsla” megnevezés az ország egész területén. A ma ismert néven „magyar vizslaként” először véletlenszerűen 1914.-ben Zay Imre említette. Ezt követően Őtvös Balázs vadász-kinológus érdeme, hogy 1916-tól szakmai publikációiban következetesen ilyen néven írt vizslánkról, ezáltal akaratlanul is elfogadtatta az egész ország területén az új egységes Magyar Vizsla elnevezést.

  A 19. század végére úgy tűnt, hogy végleg megpecsételődött a kiváló tulajdonságokkal bíró vizslánk sorsa. Szerencsére azonban akadtak néhányan, akik magyarok tudtak maradni és szívükön viselték a magyar vizsla sorsát! A fajta megmaradása érdekébe 1916.-ban vadászokból és kinológusokból álló csoport, élükön Túrócy Tiborral felhívást tettek közzé a szaksajtóban. A fajta rehabilitációs kísérlete nem maradt eredménytelen. 1920. május. 29.-én megalakult (alapszabály nélkül) a Magyarvizsla Tenyésztők Országos Egyesülete Dr. Polgár Kálmán kezdeményezésére. Ezt követően 1924- ben megalakult az Országos Vizsla Club, a fent nevezett egyesület beolvadásával. Döntőnek bizonyult, hogy végre meghatározták a tenyésztési célokat, egyúttal megkezdték az ideiglenes törzskönyvezést is. Rögzítették a küllemi bírálat és a vadászati alkalmasság meghatározásának értékmérő rendszerét. Neves szakemberek vezetésével kidolgozták a már régóta szükséges standardot, amely 1930 –ban az OVC által elfogadásra is került. Az FCI általi nemzetközi elismertségre 1936- ban került sor, ettől tekinthető nemzetközileg is nyilvántartott nemzeti fajtának a Rövidszőrű Magyar Vizsla. Ezen intézkedéseknek köszönhető a fajta, újra „virágzása”! 1939- ben Dr. Varga Ervin kidolgozta a rövidszőrű magyar vizsla tudományos elnevezését.

  Mit is takar a latin tudományos elnevezés, a „Canis acceptoris braccoides hungaricus Varga 1939”?

A „Canis acceptoris” kifejezés utalás az ősi használati módra, vagyis a solymászatra és a fedőhálós vadászati módra, alkalmas kutyára. A „barccoides” szó takarja a nemzeti vizslánk származását, azaz utal a kopóra és egyben a rövidszőrűségre is, mivel a kopók szőrzete többnyire rövid! A „hungarikus” természetesen a magyar voltát jelenti!

  A 20. század harmincas éveiben vetődött fel a vadászokban a már meglévő kiváló rövidszőrű magyar vizsla mellett egy durvább szőrű, az időjárási viszonyokkal szemben ellenállóbb fajta létrehozása. Az új, fajta kialakításának alapfeltétele volt, hogy a magyar vizsla fajtajellegét – a szőrzet kivételével – hiánytalanul magán viselje. A megálmodott új, fajta kitenyésztése Vasas József Hejőcsabán élt tenyésztő és néhány megszállott társa nevéhez köthető. Felhasználták azokat a spontán hosszabb szőrzetű szukákat, amelyeket a rövidszőrűek közül tenyésztésből kizártak és egy egyszínű barna drótszőrű német vizsla kant, amely dominánsan örökítette az egyszínűséget. A következetes szelekciót követően a megmaradt utódok a rövidszőrű magyar vizsla minden előnyös tulajdonságával rendelkeztek, megőrizve a sárga színt, szőrzetük átalakult erősebb és hosszabb szálúvá. Az első sárga drótszőrű vizsla bemutatására 1943. június 6.-án került sor. Ennek tenyésztője, Gresznáryk László volt. Az OVC Tenyésztési Bizottsága megfelelő ellenőrzést, küllemi és teljesítmény bírálatok bevezetése mellett, a tenyésztést engedélyezte.
   
  Minkét magyar vizslafajta tenyésztésére a II. vh. negatív hatást gyakorolt, újból mélypontra került. A rövidszőrű mv. tenyésztők szembesültek a beszűkült és kihalófélben lévő populáció okozta nehézségekkel. A kialakulóban lévő drótszőrűeknél pedig a fajta rögzítése jelentette a problémát. Végül 1966.-ra sikerült homogenizálni az állományt olyannyira, hogy az FCI önállófajtaként bejegyezte Drótszőrű Magyar Vizsla néven. Ezt követően mindkét fajta paralel felfelé ívelő pályát mutatott. Az 1971-es Vadászati Világkiállítás és az egyidejűleg megrendezett Kutya Világkiállítás is pozitívan hatott a vizslázásra. Mindkét fajta hazai és külföldi népszerűsége jelentősen emelkedett, nem csupán Európa szerte, de szinte minden földrészen. Az értékesítést a MAVAD kötelékében lehetett kivitelezni! A MAVOSZ és a MEOE keretein belül kerültek megrendezésre a nemzetközi és hazai vadászkutya versenyek, vizsgák. 1974-ben Kaposváron újból megrendezték a háború után betiltott Dr. Polgár Kálmán emlékversenyt, amelyet néhány év után politikailag ismét nemkívánatosnak nyilvánítottak! 1988.-ig a fejlődés töretlen volt, ennek legfőbb oka a magas fokú szakmaiság volt, ami a munka előtérbe kerülésében és az igényes bíró választásban nyilvánult meg úgy a küllemi kiállításokon, mint a munkavizsgákon és versenyeken. 1990.-es évekre ismét a hanyatlás került előtérbe. Különböző „nyomások” amik már nem a kutyáról szóltak eredményeként a Magyar Vizsla Klub elvesztette a bírói kiválasztás fölötti akaratérvényesítési lehetőségét. Ennek következtében a bírálat divat centrikussá, szakmailag erősen kifogásolhatóvá vált. Előtérbe kerültek a „show” vizslák, háttérbe szorítva az ősi munkatípusú egyedeket, ezzel figyelmen kívül hagyva az értékes és egyedi belső értékmérő tulajdonságokat is. A két fajtat tenyésztő szervezetek útjai külön váltak és próbáltak újra talpra állni. Mindkét fajtánál 2000-be standardmódosítás történt, ezzel egy időben tenyésztői szemléletváltásra is szükség volt, aminek pozitív hozadéka mostanra érzékelhető.

  Jelentős volt 2004. évi OGY határozat mely a kilenc magyar kutyafajtát nemzeti kinccsé nyilvánította, ezzel szinte „kényszerítve” a tenyésztőket a hagyomány tiszteletére, a fajták eredeti tulajdonságainak megőrzésére.  

  A tenyésztés munka centrikusságát hivatott a MEOE 2008. január. 1-vel hatályba léptetett döntése, miszerint a szépség kiállításokon elért minősítések a tenyésztésbe döntően nem számítanak. Ugyanakkor fontos a Tenyésztő Szervezeteket érintő döntés a magyar fajták vonatkozásába, a tenyésztés állami felügyelet alá tartozása. Jelentős esemény 2016. június 17.-én a Magyar Értéktárba, majd 2017. március 22.-én a Hungarikumok népes családjába kerülés.

   Mindezek a tények minden magyar vizsla tenyésztőt és tartót, illetve bármilyen munkára „munkatársként” alkalmazó kutyavezetőt arra jogosítják, hogy büszke legyen és becsülje a nemzeti fajtáinkat.
  Végre elértünk arra a szintre, amikor az elv nem a „merjünk kicsik lenni”, hanem bátran, megfelelő szakemberek irányításával összeállított irányelvek alapján képviseljük fajtáinkat, határozzuk meg a tenyésztési elvárásokat a világ minden részében. Jogos elvárás, hogy fajtagondozó nemzetként a mi elvárásainkat kell népszerűsíteni és mindenütt a világon terjeszteni. Szabaduljunk meg az eddigi gyakorlattól, hogy megfelelési kényszer alatt, külföldi elvárások szerint tevékenykedjünk saját fajtáink tenyésztésekor. Ezt a célt kell, hogy tükrözze a Magyar Vizslák Világszövetségének megalakítása. Ehhez a munkához a szakértelmen kívül, hatalmas akarat és teherbírás valamint megfelelő alázat szükséges! Nem szabad elfelejteni, hogy ez a feladat a magyar vizslákról szól és a vizslákért végzendő, félre téve az egyéni az egyesületi érdekeket! Eredményt csak a saját munkánk magas szintű végzésével érhetünk el! A fajtáink és tenyésztőik megérdemlik a világ minden részéről történő elismerést. Minden - a világszövetségben,  munkát vállaló - szakembernek, tenyésztők és vadászkutya vezetőknek eredményes munkát és kitartást kívánunk. 

Pomázi Ágoston

Read 462 times
© 2019. OMVK Somogy Megyei Területi Szervezete. Minden jog fenntartva.

Keresés

Joomla! hibakereső konzol

Munkamenet

Profilinformációk

Memóriahasználat

Adatbázis lekérdezések