Kinológia

2019 december 16

Vadászkutyák bírálata

A bírálat mindenkor vadászaton történik, ennek megfelelően a feladatok értékelését a vadásznap végén kell végezni. Menet közben minden bíró a látottakat jegyzeteli. Egyszerre egy, ritkán két kutya dolgozik, így a munkájuk követése nem ütközik nehézségbe.

A vadászat során a vadászatvezető a résztvevő vadászmadarak megoszlásának függvényébe osztja el a vadászokat. Külön csoportba kerülnek az alacsony röptű (héják) és a magas röptű (sólymok) madarak. A résztvevő kutyák is ennek megfelelően két csoportban dolgoznak.

Az alapkiképzésük (fegyelmi munka) azonos, bírálatuk a VAV szabályzatban foglaltak szerint történik, egyénileg a vadászat közben. Fontos bírálandó feladat a kutya, a solymász és a madár közti összhang meglétének milyensége. A fegyelem elbírálásánál figyelemmel kell lenni arra, hogy a solymász egyik kezét folyamatosan lefoglalja a vadászmadár, amely felsapkázott állapotban, leugorhat a kézről és a vezetéken függve, próbál vissza kerülni a kesztyűre. Ez azonban a kutya közömbösségét nem zavarhatja meg. Ugyan csak lényeges a vezetéken lábnál követés is . A változó terepviszonyok a kutyát nem zavarhatják, úgy kell mennie, hogy a solymászt mozgásába ne gátolja és a figyelmét ne vonja el.

A héja vadászati módja sokban eltér a sólymokétól, amihez a kutyának is alkalmazkodni kell. Itt nem minden esetben jut álláshoz a kutya, vagy csak röviden jelzés értékkel kell állnia, illetve sok esetben parancsra ugrasztani kell a rejtőző vadat. A héja sapka nélkül ül a kézen, ezért gyorsan képes támadásba lendülni. Támadáskor a felkelő vadat üldözi és utolérve hatástalanítja. A fasorokban sokszor fáról- fára repülve követi a solymászt és folyamatosan kontaktusba van a kutyával is. Ilyen esetekben nem ritka, hogy a kutya kajtató munkát végez. Ennek megfelelően spanielek, fürjész ebek esetenként előfordul mudik és sinkák alkalmazása is. A vad kelésre a kutyának - fajtától független - feltétel nélkül helyben kell maradni, mert a madár azonnal üldözőbe veszi a menekülő vadat. Attól kezdve a kutyának teljes közömbösséget kell tanúsítani a zsákmány és a vadászmadár iránt. Elvétve fordul elő, hogy nem kellő erővel végzi a támadást és sebzi a kiszemelt prédát. Ilyenkor természetesen szükség van a kutyák további munkájára, a sebzett vad terítékre hozására! Bírálatkor ezekre figyelemmel kell lenni és az értékelésnél az adott egyéni teljesítményeket kell mérlegelni.

A magasröptű sólymok alatt dolgozó kutyák viselkedése más. A rejtőző vadat megérezve kitartó állást kell produkálni. Ennek két oka van. A madár sapkában ül a karon, a vad jelzését követően a solymász leveszi azt, majd kis idő elteltével a madár megfelelő pozi
pozícióba kerül és röpíthető. Ugyan akkor ez még nem jelent semmit, amíg nem kerül támadásra alkalmas magasságba, a kutyának állnia kell. Ilyenkor a vad nagy valószínűséggel kitart, mert érzékeli a levegőben lévő ősi ellenségét. A madárnak viszont a támadás megindításához pontos támpontot jelent a kutya helyzete. Megfelelő magasság elérését követően a solymász rárohan a vad vélt tartózkodási helyére és felröppenti onnan. A kutya munkája ekkor ér véget és megindul a pedzés.

A keresési stílus jelentősen eltérhet a kétféle vadászmadár csoport vadászati módjánál. Meghatározó a terep és a növényzet alakulása is. A héjákkal inkább a fedettebb területeket és fasorokat vadásszuk, míg a sólymoknál a nyílt, kevésbé fedett terepet helyezzük előtérbe. Ennek megfelelően a kutyák viselkedése is alkalmazkodik ezekhez az adottságokhoz. Ezért erre a bíróknak fokozott figyelmet kell szentelni. Természetesen az alkalmazott fajtákra jellemzőket is értékelni kell. Ma már koránt sem egyértelmű a pointerek kizárólagos használata. Tért hódítanak a magyar vizslák, mind két szőr típusban, lényegesen kisebb, de jelentős a német vizslák száma, de természetesen számításba jöhet bármely más vizslafajta is.

A solymász kutyáknál nem követelmény az apport készség, de előfordulhat, hogy a nem kellően sikeres támadáskor sebzetten esik le a zsákmány állat. Ekkor a kutya segítsége bizony elkel.

Az egész vadásznap alatt bírálandó a kutyák egymáshoz és a résztvevő emberekhez való viszonyuk. Az agresszivitás nem nézhető el. Figyelembe kell venni a vadászaton mutatott általános viselkedést. A munkához való viszonyt, szenvedélyt, vagy ép nem dolgozó kutyák látható reakcióit a történtekhez. Ezek mind utalást jelentenek az idegrendszer állapotára. Solymászkutyának a más vadászati módoknál kizárandó lövés érzékeny, vagy lövésfélő kutya tökéletesen megfelelhet, mert itt ez nem szempont. Más kérdés a tenyésztésbe foghatás elbírálása, azt viszont nem itt végezzük!
Értékeléskor ki kell térni a kutya egésznapi tevékenysége kapcsán tapasztalt állóképességre, kondícióra ez ugyanis döntően befolyásolja a koncentrációját és a munkához való viszonyát.

A vadásznap végén a vezető bíró hangosan értékeli az egyes kutyák teljesítményét, és elvégzi a szükséges adminisztrációt. Amennyiben a kutyavezetőknek az elhangzottakhoz észrevételük van a bíróknak kötelességük azt meghallgatni és reagálni rá. Ezért lényeges a jegyzetek készítése, mert abban minden lényeges észrevételnek szerepelni kell és esetleges nézet különbség esetén ennek alapján, lehet a problémát megnyugtatóan lezárni.

A bíró soha ne keveredjen vitába, döntését mindenkor legyen képes kétséget kizáróan alátámasztani.

Pomázi Ágoston – kynológus, rovatvezető

Read 29 times
© 2019. OMVK Somogy Megyei Területi Szervezete. Minden jog fenntartva.

Keresés