Mégis elvesznek….

A solymászat örömteli napjai közé is vegyülnek bajok esetleg tragédiák. Sajnos a vadászati mód jellegéből adódóan néha előfordul, hogy egy-egy madár elveszik. Ezek az esetek végső soron mindig emberi hibára vezethető vissza, viszont leginkább a madár látja kárát.

A madár elveszések egyik oka a madár szerszámainak nem megfelelőségéből esetleg elhasználódásából adódó véletlen elszabadulás. Ez azért veszélyes, mert ilyen esetben gyakran marad a madáron olyan szerszám, ami esetleg könnyen beakadhat valahová és ez hamar tragédiához vezethet. Az ilyen esetek elkerülése érdekében a madár szerszámait folyamatosan ellenőrizni és szükség esetén azonnal cserélni kell. Ezen felül a tapasztalat azt mondja, hogy lehetőleg több lépcsőben zárható volierben helyezzük el madarainkat, így ha véletlen el is szabadul akkor is zárt helyen marad, és nem történik nagyobb baj.

Az elveszések másik módja, ha a napi repítés vagy vadászat közben önállósítja magát valamilyen okból madarunk. Azt kell mondjam ez a solymászat velejárója ősidők óta és tartok tőle, hogy hiába a technikai fejlődés,  az is fog maradni.A solymászat lényege ,hogy a madár gyakran a solymásztól nagy távolságra vagy szédítő magasságba távolodik  ,ahol nagyon sok más inger vagy külső hatás  érheti, ami kizökkentheti az emberrel tartott kapcsolatából.

Ilyenkor elképesztően rövid idő alatt hihetetlen távolságra tud jutni a madár, és ha magától nem talál, vissza vagy valami miatt nem működik rádió adója , esetleg leesett vagy leszedte magáról, akkor ha nem  kapunk külső segítséget akkor nem fogunk rátalálni.

A közelmúltban velem történt meg , hogy este 8-kor felhívott egy kolléga Barcsról , nem-e hiányzik madarunk mert délután 3 óra körül egy diák lefotózott egy feltűnően barátságos madarat szerszámmal a lábán Csokonyavisontán.

Átküldte a fotókat és rögtön láttam, hogy ez a mi előző nap elveszett madarunk.

A távolság még légvonalban is legalább 70 kilométer.

Azonnal felvettem a kapcsolatot a fotókat készítő fiatalemberrel és másnap hajnalban már a helyszínen voltunk.

Ez úton is köszönöm nekik a segítséget!

A madarat ugyan nem találtuk meg, de egy újabb esélyt kaptunk.

A solymász madarak döntő többsége tenyészetből származik és emberhez van szokva ,így elveszés esetén ha nem éri valami egyéb szerencsétlenség ,ami szintén gyakori ,akkor keresni fogja az emberek társaságát és ilyenkor szerencsés esetben eljuthat az információ a madár gazdájához. Minden vadászmadáron található névtábla, ami tartalmazza a tulajdonosa telefonszámát, amit kézre kerülés esetén könnyen le lehet olvasni.

Sajnos az elveszett solymászmadarak túlélési esélyeiről nincsenek jó tapasztalataink, bár vannak példák hosszú idő utáni megkerülésekre is.

Lóki György