A bíró szemével

A VAV vizsgák gyakorlati megközelítésből koránt sem olyan egyértelműek, mint ahogy azokat leírva és magyarázva láthatjuk a szabálykönyvben. Sok évtizedes gyakorlatomra alapozva kijelenthetem, - sokakkal ellentétben - hogy az éles vadászaton történő bírálat ad valódi képet a vizsgázandó vadászkutyák teljesítményéről, a vadászaton történő alkalmazhatóságukról. A szakemberektől is hallható, hogy a vadászaton nem azonosak a feltételek ezért lehet, hogy a bírálati szempontok sem azonosak.

Nos röviden vizsgálom, mi történik a mesterséges vizsgákon és mi a vadászatokon, valamint mit várok el az egyes vadászati módok kapcsán a jól dolgozó vadászkutyáktól!

Talán a legfontosabb, - bár a vadászok a legkevesebb gondot fordítják rá -, a fegyelem. E nélkül nincs és nem is lehet jó vadásztársunk a kutya. Sokan úgy gondolják, hogy megvásároltak egy vadászkutya fajtához tartozó egyedet és az, természetesen idővel vadászni fog. Ebben van is valami. Mindössze az nem mindegy, hogy „öntörvényű”, vagy a vadászat elvárásainak megfelelő, a vadász munkáját segítő, a vadászat eredményességét és etikusságát pozitívan befolyásoló vadászkutyává válik. Ennek alapja az öröklött hajlamok megléte, azok felszínre hozása és az egyes vadászati módok igényeihez igazítása. Ezt kivitelezni kizárólag fegyelmezett kutyával lehet, tehát meg kell tanítani az emberi környezetben, valamint a vadászatokon való kultúrált és elvárt viselkedésre.A szabályzat szerint mesterséges körülmények között modellezni kell az egyes vadászatokon előforduló szituációkat, majd meg kell tanítani ezek kidolgozását a kutyáknak. Ezt követően a vizsgára jelentkező „tanoncok” a megtanultakat a bírók előtt bemutatják. Egy –egy feladat között minden kutya pihen, míg a következő gyakorlatnál sorra kerül. Tehát a lényeg, hogy egyénileg dolgoznak, különös fizikai megterhelés nélkül, rutinból oldják meg a már unalomig begyakorolt részmunkákat, több – kevesebb sikerrel!

Ezzel szemben mit kell a vadászaton produkálni?

A megfelelően begyakorolt feladatokat a gyakorlatban vadászaton, ingergazdag környezetben kell parancsra, ezt követően önállóan végrehajtani. Nehezíti, hogy nem egyedül, hanem több kutya között, mi több folyamatos, a vadászat megkezdésétől a végéig tartó munka közben kell produkálni!Apróvadas területeken, társas vadászatokon a vizslák és az egyéb apróvadas munkára alkalmas fajták munkáját képezi a lövés előtti és utáni feladatok végrehajtása: mint a vad felkutatása, annak jelzése, a felrebbenő, vagy kiperdülő egyedek láttán helyben maradás. A lövés után a lőtt vad légszimatos, vagy a sebzett vad talajon hagyott nyoma alapján, parancsra történő megkeresése és a vezetőjéhez apportozása. A kutya keresési stílusát nem csupán mezőn, hanem fasorokban, árokpartokon, erdőben, nádasban egyaránt meg lehet látni és lehet bírálni. Erre mesterséges körülmények között nincs mód, sem idő! Változó szélirány melletti munkára is lehetőség nyílik, ennek megoldása a kutya feladata. Ami még nagyon fontos, a lőtt vad esését követő viselkedés, a helyben maradás, míg más parancsot nem kap. Vadászaton rendkívül nehezményezhető viselkedés, amikor több kutya minden parancs nélkül elindul az eső, vagy futó vad irányába és az „erősebb kutya” elvén próbálják begyűjteni a zsákmányt. Mesterséges vizsgákon az egyik legrosszabb tulajdonság a „lődüh” elbírálása kizárt, nincs rá mód. Az ilyen kutyát a vadászatból ki kell zárni. A vadászat eredményességére negatívan hat a „nyúl és őztisztaság” meglétének hiánya is. A vad jelzése vizslák esetében a „vadmegállás” sokkal figuratívabb, mint mesterséges körülmények közti kihelyezett, esetleg ketrecben lévő fácán jelzésekor. Kajtató kutyák csaholással történő vad jelzése pedig, elbírálhatatlan kizárólag vadászaton bizonyíthatnak.

Összegezve éles vadászaton a vadászati módnak megfelelően lehet a kutyákat bírálni és a vadászathoz szükséges néhány elengedhetetlen tulajdonságot kizárólag ott láthatunk meg. Ilyenek például: a nyúl és/vagy őztisztaság; a kondíció és állóképesség; viselkedés munka közben; viszonya az idegen emberekhez és kutyákhoz a vadászaton; általános viselkedés az egész napos terhelés során; a teljes vadásznap alatti kapcsolat a vezetővel. Ezek a tulajdonságok mind komolyan hatnak a vadászat kimenetére, sikerére. Hiányuk esetén a vadászkutya nem alkalmas a vadászaton való részvételre. Még egy nagyon fontos dolog, hogy a kutya hibázhat is, mert van módja a vezetőnek a javításra. A legprofibb kutya is elkövethet hibát, csak nem mindegy milyen gyakorisággal! A kutyának is lehet „rossz napja”. Mesterséges körülmények között ezt nem minden esetben lehet korrigálni!

A vadászat közbeni vizsgáztatás hiánya az apróvadas jellegű vadászkutyák esetében áll fenn, más vadászati módoknál sokkal gyakoribb. A kotorék ebek esetében az úgynevezett „teljesítmény tanúsítvány” elfogadása is lehetséges, amikor is az eredményes munkát jegyzőkönyvvel igazolja a vadászatra jogosult képviselője. Természetes kotorékban való munka esetén a bíró nem minden esetben tud jelen lenni, de az eredményesség kézzel fogható.

Tapasztalatom alapján meggyőződtem, hogy nyugodt lélekkel csak a vadászaton nyújtott teljesítmény bizonyítja a vadászati alkalmasságát egy vadászkutyának. Az tény, hogy tömegesen nem lehet a kutyákat vizsgáztatni. Két bíró 4 – 5 kutyát tud alkalmanként minősíteni!

Fontos dolog, hogy a résztvevő kutyavezetők és bírók teljes mértékben a vadászat vezetőjének alárendeltjei. Mindenben úgy cselekszenek, ahogy a vadászat rendje ezt előírja. A vadászatot pedig úgy kell vezetni, ahogy azt az adott vadászatra jogosult rendre teszi. A vadászat végén a vezető bíró a vadászok és a vadászkutya vezetők előtt értékeli a látottakat, az egyes kutyák munkáját. Így a vadászok is összehasonlíthatják a tapasztalataikat, a bírók értékelésével. Valójában az ilyen „gyakorlati bemutató” nagyban elősegítheti a vadászkutyás kultúra népszerűsítését, a vadászkutyák és a velük való vadászat megszeretését.    

Pomázi Ágoston