CSALÁD és KUTYA

Tavasszal, nyár elején és ősszel aktuális a kölyökkutyák vásárlása, új környezetbe kerülése. Nem elfelejtendő, hogy a kutyát viszonylag hosszú együttélés „tárgyává” tesszük, aminek mindkét félnek meg kell felelni. Ennek tudatába illik dönteni!

Lényeges önmagunk ismerete, hogy meghatározható legyen a habitusunkhoz való fajta kiválasztása. Tisztába kell lenni, hogy milyen vadászati lehetőségeink vannak, ehhez milyen kutya fajták felelnek meg. Nem elhanyagolható a családi, tartási és gazdasági lehetőség, „csak addig nyújtózzunk, amíg a takaró ér!” Ezen fontos szempontok mellett, számos kevéssé lényeges kérdés merülhet fel, ami arra készteti a leendő tulajdonosokat, hogy megfontoltan döntsenek, mert később nehéz a hibás döntések korrigálása, legtöbbször nem is sikerül zökkenőmentesen!

Nem elég, hogy „csak” külsőleg nyerje meg tetszésünket, ismerni szükséges a fajtára jellemző belső idegrendszeri, általános és speciális tulajdonságokat egyaránt. Ez fogja meghatározni a későbbi kapcsolatot kutya –gazda, a család és környezetük között. A vadászkutya fajtákra általában jellemző a nagy mozgásigény, a minden iránti érdeklődés legyen az idegen ember, állat vagy az őt körülvevő környezet összessége. Ebből következően kölyök és fiatal korban rengeteg időt és energiát köt le az állandó kíváncsiságuk kielégítése, szakszóval a megfelelő szocializálásuk! Ennek részbeni vagy teljes elmulasztása a kutya pszichés sérülését okozza, ami nem ritkán munkára, sőt az emberi környezetbe élésre is alkalmatlanná teheti!

Nagyon fontos a család befogadó készsége. A családon belül nem biztos, hogy mindenki egyformán vonzódik az állatokhoz, így a kutyához sem. Ez áthidalható azzal az egyszerű módszerrel, hogy ne kényszerítsük senkire hogy szeresse, csupán viselje el! Erre általában már csak felnőtt korban van szükség, mert minden kiskutya szép és aranyos, ezáltal szeretetre méltó.

Amennyiben gyerek is van a családban megoszlanak a vélemények arról, hogy a gyerek és a kutya hogy fér meg egymással. Kisgyerekkorban a kiskutya partner, játszótárs nem ritkán a gyermek őrzője is. Azonos a „gondolkodásmódjuk”, cselekvéseiket az ösztönök irányítják. Három éves korig a gyerek tapasztalás alapján tanul, hasonlóan teszi ezt a kölyök is. Mindössze arra kell figyelni, hogy akaratukon kívül ne tegyenek egymásba kisebb kárt. Ez elsősorban abból adódhat, hogy sem a gyerek, sem a kiskutya nem tudja felmérni a cselekedeteik következményeit. Mit kell ez alatt érteni? Tudott dolog a kiskorú gyerekekben rejlő agresszivitás úgy az állatokkal, mint a társaikkal szemben. Ez valójában a tapasztalat hiányának köszönhető, még nem tudja felmérni a tetteivel okozott esetleges kellemetlenségeket. Ugyanez tapasztalható a kölyköknél is mindaddig, míg kialakul az úgynevezett „gátolt harapás”. Fölöslegesen nem kell aggódni, egészséges kutya gyereket soha nem bánt! Nagyobb gyerekek esetében a kutya mindenkép pozitív hatással van. Rendszerességre, pontosságra, türelemre és állatszeretetre nevel. Aktívan részt vehet a kutyatartással kapcsolatos napi teendőkbe, természetesen nem túlfeszítve a gyerek türelmét! Ezzel már korán hozzá szoktatható a felelős állattartáshoz. Arra ügyeljünk, hogy minden tevékenység eleinte felügyelet mellett történjen, mert soha ne bízzunk maradéktalanul se kiskutyába, se gyerekbe. Cselekedeteikben általában a pillanatnyi motiváció, nem a tanult viselkedés és a meggondoltság az uralkodó!

A szocializáció kapcsán ki kell alakítani a kutya tartási körülményeit. Ezen belül mindenek előtt az állandó helyét, ami minden körülmények között nyugalmat, biztonságot és kényelmet biztosítson. Kívánatos a korának megfelelően szabályozni a táplálkozási szokásait, napirendjét a játék és tanulás arányait, a gazdához és a többi családtaghoz való viszonyát, a házkörüli egyéb állatokhoz kötödését, ha szükséges egymás iránti közömbösséget. Azt azonban soha ne felejtsük el, hogy a kiskutya is „csak” kutya, ne túlozzuk el szeretetünket, ne kényeztessük a szükségesnél jobban. Ez ugyanúgy káros, mintha a kisgyereket kényeztetjük! Minden körülmények között – mi felnőttek - maradjunk következetesek. Természetesen a gyerekektől eleinte ez nem várható el, de törekedni kell ennek elérésére az ő esetükben is!

A szocializáció első időszakában a szoktatásra kell figyelmet fordítani. Ennek lényege, hogy minden újhoz pozitív élmény útján alakítsuk ki kötődését (nyakörvhöz, pórázhoz, a helyéhez, nevéhez, stb. szoktatás). Később az élete végéig a nevelés kap döntő szerepet. Ennek kapcsán már szerephez jut a negatív élmény (büntetés) is. Célja, hogy minden az ember szempontjából rossz szokást, ne vegye fel a kutya. (ok nélküli ugatás, felugrálás, élelem elásása, stb.) Korának megfelelően a játékos tanulás, majd a vadászatra kiképzés következik. A tanulás egy nagyon fontos állomása a kutya életének. A vadászkutya fajták esetében jelentős örökletes tulajdonsággal rendelkeznek, amik elősegítik a vadászati használhatóságukat. Ezek azonban csupán az öncélú vadászathoz elegendők. Ahhoz, hogy az ember vadászati céljainak elérését segítsék, bizonyos tanult viselkedési szabályokat el kell sajátítaniuk! Az eredményes vadászat az örökletes hajlamok, valamint a tanult viselkedési formák megfelelő aránya esetén jöhet létre.

Fontos szabály a család számára, hogy a tanulás során csak a kutya gazdája foglalkozzon a tanítvánnyal, napi rendszerességgel. Ellenkező esetben a kutya figyelme megoszlik és elmarad a várt eredmény. A gyerekek jelenléte kifejezetten káros a kiképzés idején! Viszont a játék során kívánatos. Ez a szabály rövid idő alatt elsajátítható úgy a gyerek, mint a kutya számára.

A tanulás nagymértékben elősegíti az emberi környezetbe való beilleszkedést. Fajtától, azon belül az egyedek egyéniségétől, intelligenciájától függ – hasonlóan az emberhez – milyen hatékonysággal képes a feladatokat elsajátítani. Egyben biztosak lehetünk, a kutya bármilyen korú, ivarú és fajtájú is, az emberi környezethez alkalmazkodik, az embernek meg akar felelni. Ennek köszönhetően tanításuk általában nem jelent megoldhatatlan feladatot. Ne akarjunk gyors eredményre törekedni, várjunk türelemmel. Minden új feladat elsajátításához szellemileg, fizikailag és pszichikailag be kell érni. Gyerekek esetében természetes az óvoda érettség, az iskola érettség betartása. Ez a kutyára is vonatkozik! A megfelelő időben és környezetben elsajátított „tananyag” a kutya élete végéig megmarad, emlékezni fog rá akkor is, ha nem gyakorolja folyamatosan!

A fentiekben nagyon tömörítve kívántam vázolni a kutya családba történő beilleszkedésének fontosságát, megalapozva a későbbi használhatóságát. Soha ne feledjük, hogy az állat tartása a család minden tagjától nagy felelősséget, jelentős lemondást és alkalmazkodást kíván. Ugyanakkor számtalan élményt is nyújt, ha a választás megfelelő volt a szükségleteinkhez és elvárásainkhoz, valamint nem hagyjuk figyelmen kívül, hogy lehet „családtag”, de „csak” mint kutya. Semmi esetre se ruházzuk fel emberi tulajdonságokkal, mint számtalanszor tapasztalhatjuk azt. Ne fosszuk meg a kutyát saját egyéniségétől!          

Pomázi Ágoston