Az előző részben a kutyavezető személyi feltételeinek legfontosabbjait tárgyaltuk. Utalást tettem a jó adottságú kölyök fontosságára, ami nélkülözhetetlen az eredményes vadászkutya kiképzéshez és a vadászaton történő használathoz. Mit értünk jó adottság alatt? Első sorban a megfelelő öröklött hajlamok meglétét, de nem szabad figyelmen kívül hagyni a mindenkori környezeti tényezők hatásait sem. Kezdjük a kölyök megszületését követő legfontosabb időszakkal, amikor az emberi környezettel kell megismerkedni. Egész életére és munkájára döntő hatással lesz a kialakítandó kapcsolat, vagy is a szocializálódás!
A szocializálás nem más, mint a kölyökre gyakorolt környezeti hatások összessége és az a folyamat, amellyel ezekre válaszol, vagyis a kapcsolatfelvétel vagy beilleszkedés. A kölyök szocializálódási hajlama viszonylag rövid ideig tart. A kezdete 3-4 hetes korra tehető és legfeljebb féléves korig eredményes. Ezt követően már csak nagyon nehezen tud az „emberi falkába” beilleszkedni.
Mit tehetünk azért, hogy minél eredményesebb legyen a fiatal kutya és az emberek közötti kapcsolat elmélyülése?
Az érzékszervek fejlődésével egyidejűleg kell biztosítani, hogy minél szélesebb teret nyújtsunk az új dolgok megismerésére, a környezet „tanulmányozására”. A 3-4 hetes kölyök esetlenül ugyan, de már saját maga jár az alom körül. Ekkor még jelentős az anya és kölykei közötti függő viszony. A kutya ismerkedése, a szaglásán keresztül érvényesül. Mindent, ami útjába kerül megszagol és az így kapott információkat raktározza. A tenyésztőre 5-8 hetes korban hárul nagy felelősség, mert rajta múlik a kölyök életének indítása, a bevésődés (imprinting) elősegítése. Fontos, hogy amíg az újgazdához kerül folyamatosan minél több dologgal megismerkedjen. Ezt a játék kapcsán lehet a legjobban elősegíteni. Ebben az időszakban a kölykök legtöbbet egymással játszanak, miközben kialakítják az almon belüli rangsort. Megkezdődik az anyától függetlenítés és kezdenek az ember iránt érdeklődni. Ezt kihasználva a tenyésztő sok játékba befolyhat, sőt idegen embereket is bevonhat ebbe. Jó, ha a leendő új gazdák is be tudnak épülni egy-egy alkalommal. Ilyenkor módjuk nyílik a kölykök tulajdonságait tanulmányozni és kiválasztani a számukra legmegfelelőbbet.
Általában 7-8 hetes korban ideális az új helyre szállítás. Ekkor már az anyától elválasztásra került kölyök önálló életre képes, bár a testvérei néhány napig még hiányozni fognak. Az újgazda, a környezet ismeretlensége átmeneti törést jelent a kiskutya életében, de sok segítséget jelent, ha ilyenkor fokozott figyelmet szentel gazdája a jövevényre.
Miként kell cselekednie?
Az újkörnyezethez és a család tagjaihoz folyamatosan szoktatni kell. A szoktatás nem más, mint az alkalmazkodás elősegítése, eleinte mindenféle negatív élmény nyújtása nélkül, első sorban sok simogatás és dicséret kíséretében. Rendkívül lényeges, hogy a szocializálás időszakában rengeteg új élmény begyűjtésére, tapasztalásra legyen lehetősége. Amit ebben az időszakban megismer és megtapasztal, attól a későbbiekben nem fog félni. Viszont amivel ez idő alatt nem találkozik, mindig bizonytalanságot és bizalmatlanságot fog belőle kiváltani.
Mihez szoktassuk vadászkutya kölykünket?
Mindenhez, amivel az emberi környezetben kapcsolatba kerülhet élete folyamán. Részletesebben: különböző zajokhoz, zörejekhez, később lövéshez. Eleinte gyenge felvillanó, illetve folyamatos fényekhez. Az új környezetbe a helyéhez, nevéhez, szoba és kennel tisztasághoz. Minél előbb a nyakörvhöz és a pórázhoz, hogy tudjuk vinni magunkkal sétákra és ezzel bővíteni a megismerés lehetőségeit. Rendkívül fontos minél több idegen ember közé menni, hogy ne legyen zavaró az ilyen környezet. Ezt követően szoktassuk a járművekhez. Vigyük tömegközlekedési eszközökre. Szoktassuk az autóban utazásra, ott a számára kijelölt helyhez. Lehetőséget kell biztosítani az idegen kutyák és egyéb állatokkal való találkozásra. A természetes környezet, a változó növényzet, a vadon élő állatok mind-mind új élményt nyújtanak, ezért fontos, hogy minél többet legyen a kölyök inger-gazdag környezetben. Mindezeket játék kíséretében próbáljuk bemutatni, mert mint a kisgyermek, a kölyök is sokkal fogékonyabb a játék közbeni észrevétlen tapasztalatszerzésre, tanulásra.
Lényeges kérdés a kölyök és a kisgyerekek közötti kapcsolat kialakítása. Mindkét fél környezete megismerését a tapasztalásra, a közvetlen élményszerzésre, vagyis az ösztönére bízza. Ez annyiban érdekes, hogy nincs kialakulva egyikükben sem az a képesség, hogy cselekedeteik fölött megfelelő kontrollal rendelkezzenek. A kisgyermek bizonyos értelemben, cselekedeteiben gátlástalan, nincs tisztában azzal, hogy esetleg fájdalmat okozhat. Ugyan ezzel a jelenséggel találkozunk a kölyökkutyáknál is. Mindaddig, míg az ún. „gátolt harapás” ki nem alakul, tűhegyes fogaival a gyermekeken sérüléseket okozhatnak, amelyek mögött soha nem fedezhető fel szándékosság, vagy rosszindulat, csupán „a megkóstolom, hogy megismerjem” elv. Ezek figyelembe vételével szoktassuk egymáshoz őket, mert egyébként mindkét fél részére hasznos egymás megismerése és megszeretése!
Az időben történő szocializáció következő állomása a nevelés, aminek lényege, hogy az élet végéig tart, ellentétben a szoktatással, ami csupán egy rövid időszak jellemzője az élet kezdetén. Célja a tanult jó tulajdonságok elmélyítésének elősegítése és a szerzett, vagy öröklött - az ember számára - rossztulajdonságok visszaszorítása. A neveletlen kutya emberi környezetbe illeszkedése nagyon nehéz, olykor lehetetlen. Néhány az ember szempontjából nem kívánatos viselkedési forma, ami ellen a neveléssel eredményesen lehet tenni. Felvett tulajdonságok: ok nélküli ugatás, a fogváltáson kívüli rágcsálás, az emberekre felugrálás, ásás, kerítésharapdálás, engedetlenség, stb. A szerzett nemkívánatos tulajdonságok mellett előfordulnak öröklött hajlamok is. Ilyenek többek közt a figyelmetlenség, az élelem, később a terítékre hozandó vad elásása, dögbe, fekáliába, vagy más állatok ürülékébe fetrengés. Ezek a tulajdonságok csak következetes neveléssel szoríthatók vissza, illetve előzhetők meg. A nevelésre azért van szükség, mert bármikor érheti a kutyát olyan hatás, amire kialakulhat egy-egy nemkívánatos válasz reakció. Például a leggyakoribb kiváltó ok, az unalom. Mindenkor az okokat kell tudni feltárni és ezeket neveléssel megszüntetni.
A beilleszkedés elősegítésének harmadik eszköze az ember kezében a tanítás.
Elsősorban a játékos tanításnak van szerepe, ami egyben a szoktatás és nevelés kiegészítője. Ez a folyamat 5-7 hónapos korig tart. A fiatal kutya fizikai és mentális felkészítését is szolgálja a későbbi kiképzéshez. A tanulás az élet folyamán mindvégig jellemző tulajdonság. A kortól független, az öreg kutya is fogékony minden újra, amit képes is megtanulni.
A leírtak alapján egyértelmű, hogy a kiskutya tartásának felvállalása nem kis gondot és felelősséget jelent, már induláskor sem. Ezt megszívlelve és mérlegelve döntsön minden leendő kutyatulajdonos. Természetesen a jó beilleszkedett kutya gazdájának és környezetének egyaránt sok olyan élményt és gyönyörűséget okozhat, amihez más módon nem lehetséges hozzájutni. Tudomásul kell venni, hogy a későbbi munka alapját rakja le az, aki e korai szakaszban megfelelő odafigyeléssel alakítja ki kutyája egyéniségét és természetét. Az öröklött tulajdonságokat kevésbé, de a tanult viselkedést az ember és környezete döntően befolyásolhatja.
A következő részben a vadászkutyákra jellemző belső tulajdonságokkal foglalkozunk.
Pomázi Ágoston kynológus