Kinológia

2018 máj. 10

„VAV” vizsgák vadászaton 2. rész

VADDISZNÓHAJTÁS

A vadászatokon történő vizsgáztatások jogi hátterét az első részben ismertettem, így itt már erre nem térek ki. E számban a vaddisznóhajtáson résztvevő kutyavezetők és kutyáik feladatait tárgyalom. 

Első lépésben a vizsgát szervező megyei kinológus és vezetőbíró dolga egyeztetni a vadászatvezetővel a vizsga lebonyolításának lehetőségeit. Fontos tisztázni a vadászat körülményeit. Mindenkor tudomásul kell venni, hogy a vizsga nem zavarhatja a vadászat kimenetelét. A résztvevők mindenben kötelesek a vadászat elvárásainak megfelelni! A kutya vezetői és a bírók hajtóként vesznek részt kutyáik, pedig végzik a dolgukat képességeik és felkészítettségüknek megfelelően. A vizsga, mindenkor a vadászat végéig tart még akkor is, ha menetközben a kutya esetlegesen kizárásra kerül! Ilyen esetben a kutyát vezetékre véve kell vezetőjének a hajtásban tovább ténykedni. 

Egy bíró a vadászaton két kutyát, tőle jobbra és balra esőt bírálhat. Értékeléskor a teljes vadásznapi teljesítményt kell alapul tekinteni! Bírálataim során feltétlen kérem a hivatásos vadászok véleményét, észrevételeit, egyetértés esetén beépítem a bírálatomba. Ez nem véletlen, hisz ők fognak ezekkel a kutyákkal és vezetőikkel együtt dolgozni a későbbiekben.

Vizsgáljuk meg a mesterséges „tankerti” és az éles vadászaton történő vizsga közti minőségi eltéréseket. A „tudnivalók” jelentős része hasonló, de a végrehajtás körülménye és a környezeti hatások mássága megkívánja a kutyák helyzet felismerési, a mindenkori önálló döntési képesség meglétét. Ilyenkor mérhető le a tényleges vadászatra való alkalmasság. 

Rendkívül fontos a kiváló tájékozódási képesség és a gazdához való kapcsolódás! Ezt a „tankertben” nem lehet elsajátítani, hisz néhány gyakorlást követően a kutya megtanulja a disznó helyi szokásait. Tudja hol kell keresni, hol a dagonya, hol van a kedvenc rejtekhely, stb. A disznó is megtanulja a kutyák „kezelését”, felismeri a számára komoly ellenfelet és megvetéssel viselkedik a gyámoltalanabbakkal. Ezek a kertek a tanulásra és a gyakorlásra elegendők, de a vizsgára, a vadászati alkalmasság biztonságos elbírálására kevesek.

A vadászat egész napos kemény, esetenként élet – halál harcot is jelenthet, amihez megfelelő kondícióra, bátorságra, olykor vakmerőségre van szükség, de soha nem lehet „öngyilkos mutatvány” a vaddisznós munka! Lényeges kérdés a kutyák keresési stílusa is, ami lehet fajtafüggő (öröklött) és tanult viselkedés. Történhet légszimattal, csapázva illetve a kettő ötvözetével. Ez a munka rendkívüli összpontosítást kíván, ezért idegileg kimeríti a kutyákat. Ezért fontos a keresés közbeni kontaktuskeresés és tartás a vezetővel, ami megnyugtató hatással van a kutyára. Ez mesterséges körülmények közepette szintén nem mérhető megbízhatóan, sőt nem értékelhető pozitívan a gazdához vissza – visszatérő magatartás!   

Nem szabad elfeledkezni a vadászat során szükséges kommunikációról sem. Ez részben a már említett kontaktus felvételben, részben a hangadásban nyilvánulhat meg. Friss meleg vadnyom észlelésekor csaholva kutat a vad után, majd megfelelő közelségbe érve, vizuális kontaktusba kerülve hangos, folyamatos csaholással történik a vaddisznó hajtása. Amennyiben más vad kel fel a kutya előtt, kívánatos rövid hajsza után leállni. 

Nem szerencsés az úgynevezett „bandázás”, amely alatt értendő a vad falkában történő űzése. Ilyenkor a csaholás hallatán minden eb oda összpontosul, ezáltal a hajtás kutya nélkül zajlik és a vad többnyire elmarad, üres lesz a hajtás. Erre a tankerti munka során szintén nem nyílik alkalom, mert ott maximum párban dolgozó kutyákról beszélhetünk! 

Fontos megemlíteni a lövéshez a sebzett illetve a „dögre” lőtt vadhoz való viszonyt. Vadászkerti de nem ritkán a szabadterületi hajtásokban 50 – 350 vagy még több lövés is eldördül, amivel szemben a kutyáknak közömbösséget kell tanúsítani. Ennyi lövést követően egyértelmű következtetés vonható le a lövésállóság tekintetében. Vadászaton előfordul a sebzés, amikor a kutyáknak állítani kell a vadat, míg az a kegyelemlövésben részesíthető. Az állítást szintén ideges csaholással kell jelezni, ezzel a hivatásos vadász figyelmét felhívni a sebzés tényére. A „dögre” lőtt vad megtalálásakor, a kutyáknak félelmet nem szabad mutatni, kissé téphetik a szőrt, nyalogathatják a sebet, de semmi képen nem kezdhetik ki a tetemet! Ezt követően dermedtre csaholással kell jelezni a megtalálást! Az említettek tankertben nem fordulnak elő, a dermedt vadnál való viselkedés jó esetben a hűtőkamrából kivett tetemnél, vagy preparátum felhasználásával bírálható, ami messze esik az életszerűségtől!

Tankerti körülmények között nem egyértelmű az orrjóság és az orrhasználat szakszerű megítélése sem. 

Tanítás során viszont nagy jelentősége van annak, hogy a kertben csak vaddisznó található, így könnyen taníthatók ennek a vadfajnak a hajtására, ugyanakkor más fajok iránti közömbösségre.

Minden kétséget kizáróan kizárandó a vizsgából az a kutya, amely:

- oly mértékben fegyelmezetlen, hogy zavarja a vadászatot és a többi kutya munkáját,

- ideggyenge, lövésfélő,

- keresése nem tükrözi a szenvedélyt, találni akarást, a vadászat iránt érdektelenséget tanúsít,

- hangtalanul, némán dolgozik, nem tart kapcsolatot, nem talál vissza a hajtásba,

- a lőtt vadnál félelmet mutat, a vadat kikezdeni.          

 

Read 681 times
© 2019. OMVK Somogy Megyei Területi Szervezete. Minden jog fenntartva.

Keresés

Joomla! hibakereső konzol

Munkamenet

Profilinformációk

Memóriahasználat

Adatbázis lekérdezések